Helen Pearson: - A tudósok szívesen olvasó gyerekeket vizsgáltak, azaz, akik képeslapot, képeskönyvet, mesekönyvet olvasnak. Az adatok kimutatták, hogy az 5-10 éves korukban szívesen olvasó gyerekek átlagosan jobb eredményt értek el iskolai dolgozatokban további életük során. Nemcsak szövegértésben, hanem helyes-írási és matekdolgozatokban is. A kutatás törekedett kiszűrni a zavaró tényezőket, ezért az egyformán intelligenseket és azonos társadalmi osztályból származókat vetették össze. Úgy látszik, épp az olvasás segített nekik az előmenetelben és jobb dolgozateredmények elérésében életük során.
Előadásom elején mondtam, hogy az első szabály: ne szülessünk szegény vagy küszködő családba, mert azokra a gyerekekre általában nehezebb sors vár. Majd azt is mondtam, milyen fontos a nevelés s hogy a jó nevelés segíti a gyerekeket a rossz esélyek s bizonyos kezdeti hátrányok leküzdésében. De várjunk csak! Ez azt jelenti, hogy a szegénység semmi szerepet nem játszik? Mondhatják: nem számít, ha a gyerek ugyan szegénynek született, de szülei gondoskodók, s így minden jóra fordul. Nem hiszem, hogy ez igaz. A tanulmány kimutatta, hogy a szegénység s a nevelés számít. Ezt számokkal igazolja az egyik kutatás, amely állandó szegénységben élő gyerekeket vizsgált iskolai előmenetelük tükrében. Az adatok kimutatták, hogy bár a szülők mindent jól csináltak: idejében fektették le őket, naponta olvastak nekik stb., ez csak bizonyos mértékig segít. A jó neveltetés csak 50%-kal csökkentette a gazdag és szegény gyerekek közötti oktatási űrt. Eszerint a szegénység tartós sebet hagy maga után, ezért ha a jövő nemzedékének valóban sikert s jólétet szeretnénk biztosítani, akkor a gyerekszegénység elleni küzdelem elsőrendű fontosságú.